top of page

Norvég erdei macska

 

 
 



 
 
 


Fej: Háromszög alakú, ugyanolyan széles, mint amilyen hosszú. Az arcorri rész az arc vonalát követi, a bajusztő nem emelkedik ki. Orra közepesen hosszú. Álla erős, inkább négyszögletes, mint gömbölyű, sohasem hegyes.

Fül: Közepesen nagy, alapjánál nyitott és széles, vége enyhén lekerekített, egymástól távol állnak.

Szemek: Nagyok, mandula-alakúak, enyhén ferde metszésűek. Minden szín elfogadott, de a zöld és az arany szín a kívánatos.

Nyak: Közepesen hosszú, izmos, erőteljes.

Törzs: Masszív, robosztus, erőteljesnek hat. Közepesen hosszú, mellkasa széles, gömbölyű. Csontozata és izomzata nehéz.

Végtagok: Lábai közepesen hosszúak, izmosak, erős csontozatúak. A hátsó lábak hosszabbak, mint az elsők. Mancsa nagy, kerekded. Minden lábujj közt szőrpamacsok vannak. Ujjai zártak.

Farok: Hosszú, bozontos, a farok végének a nyakig kell érnie.

Szőrzet: Kettős bunda. Szőre közepesen hosszú, az aljszőrzet igen hosszú, gyapjas. A sima, olajos védőszőrök vízlepergetők. A szőrzet hossza nem egyenletes az egész testen: a vállakon rövidebb, a háton és a combokon egyre hosszabb.

Kondíció: Figyelmes, határozott, izmos macska.                                

                                                                                                                                                                                                                                                                                                               -A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából​-

Norvég erdei macska
Norwegian Forest Cat in snow (closeup).jpg
Fajtagazda ország Norvégia
Fajtaleírás
Érvényes standard AACE, CFA, ACFA, CCA, TICA,
ACF, FIFe

 

 

 
 

A norvég erdei macska Norvégiából származik norvégül Skoggat, Skaukatt, Wegrie, Norsk Skogkatt, egyéb neve még az erdei macska is.

Története [szerkesztés]

A Skandináv mitológiában és népi mondákban betöltött szerepe: A norvég erdei macskáról számos legenda, illetve népi hiedelem kering. A mitológia szerint ez a macska húzta Freyanak, a szerelem, és termékenység istennőjének a kocsiját, és Thor a leghatalmasabb isten sem tudta felemelni ezt az állatot. A népi mondákban valamiféle „tündér-kereszt anyaként” ábrázolják, és ő hozta a gyerekeknek az ajándékot és az édességet, méghozzá a bozontos farkára kötve. A norvég erdei macska kialakulására két magyarázat is fennmaradt. Az egyik szerint a vikingek hozták be Kis-Ázsiából, hogy a hajóikban élő patkányokra vadásszanak. Később a vikingek elvitték az Amerikai kontinensre, és ezzel elősegítették a Maine Coon kialakulását). A közép, és észak Európába bevándorló ázsiai törzsek hozták magukkal az angóra és egyéb keleti macskákat Skandináviába

Az erdei macskák apránként elhagyták az erdőt és beköltöztek a farmokra. Tenyészteni 1930-ban kezdték a Norvég szelekciós program keretében. Több példányt is bemutattak az oslói kiállításon, majd ezután 1972-ben hivatalosan is elismerték a fajtát. 1975-ben megalakult az első norvég erdei macska fajtaklub. Az F.I.Fe 1977-ben ismerte el a fajtát. Még ebben az évben létrehozták a fajtastandardot. Az első norvég erdei macskák 1979-ben kerültek Németországba, majd Európa más országaiba. A vadászok bundájukért vadászták őket, ezért „macska népszámlálást” tartottak, amin mindössze 480 párt számoltak, ennek következtében védett állattá nyilvánították 1980-ban. Franciaországba, illetve az Egyesült Királyságba 1982-ben érkezett. A fajtastandardet egy Pans Truls nevű macskáról mintázták. Az első macskák fajtakönyvezését egy bizottság végezte, ami elment a bejelenteni kívánt macska tulajdonosához, és ha az megfelelt a fajtastandartnek, törzskönyvezték. Mára már zárt a törzskönyv, tehát nem törzskönyveznek ismeretlen alomból származó macskákat.

Megjelenése

Általános megjelenés: Impozáns megjelenésű – a Maine Coon után a legnagyobb macska -, testtömege elérheti a 10 kg-ot is (a hímek esetében). Félhosszú bundáját a kemény skandináviai éghajlatnak köszönheti, amelyhez túlélése érdekében alkalmazkodnia kellett. Aljszőrzete gyapjas, fedőszőrzete hosszú és zsíros, télen szinte olajosan csillog. Nagy eső, vagy hófúvás után az állat egyszerűen megrázza magát – és máris szinte tökéletesen száraz.

Viselkedése

Könnyen alkalmazkodik minden helyzethez, kiegyensúlyozott nyugodt állat, azonban nem tanácsos kizárólag lakásban tartani. Impozáns megjelenése, és nagy testsúlya ellenére nem agresszív. A magatartásában valami sajátos kettőség tapasztalható. A lakásban szelíd, kedves, simulékony, szereti, ha becézgetik, simogatják, mihelyt azonban kikerül a szabadba, szinte megközelíthetetlené válik. Visszaköveteli magának a régi élet szabadságát!

bottom of page