top of page

Ritka macska fajták.

Európai Vadmacska

A vadmacska elterjedt volt az európai pleisztocén korban; amikor a jég visszavonult, alkalmazkodott a sűrű erdei életmódhoz. A legtöbb európai országban nagyon ritka. Habár az európai vadmacska törvényesen védett alfajnak számít, a vadászok még mindig kilövik, ha összetévesztik a házimacskával. Skóciában az elvadult házimacskákkal való túlzott keveredés szintén nagy veszélyt jelent a vad populációra. Nem tudni, hogy ennek következtében milyen mértékben alakult át a vad populáció, és habár egyesek szerint „tisztavérű” vadmacskák már egyáltalán nincsenek, a vélemények még mindig eltérőek.

    Külső megjelenésre sokkal zömökebb testalkatú, mint a sivatagi macskák vagy a házimacska. Vastag, tömöttebb bundája és nagyobb mérete – a hím 5-7 kg, nőstény 4-5 kg tömegű – megkülönböztető határozó bélyege. Vadászati leírásokban ennél nagyobb kandúrokról is beszámoltak, melyek súlya ritkán a 8 kg-ot is meghaladta. Fő ismertetőjegye azonban az elejétől a végéig egyformán vastag farka, melyen 5-7 fekete gyűrű található, és a csúcsa mindig tompán végződik. A vadmacska nem tévesztendő össze az elvadult házimacskával.

Afrikai Vadmacska

Mocsári macska

A mocsári macska egy erőteljes és viszonylag nagy méretű macskafaj, testhossza meghaladja a 90 centimétert, ebből farka 20-30 centimétert tesz ki. Vállmagassága 30 centiméter.

Teste karcsú, emiatt ügyesen a táplálékára lelhet a szűkebb barlangok mélyén is. Mint minden macskának, a gepárd kivételével, neki is visszahúzható karmai vannak, ám mivel ezek nagyon mélyen ágyazódnak bele a lábfejbe, különösen élesek. Hátsó lábán a karom jobban elkopik, mivel csak részben tudja visszahúzni. Szeme élénk zöld színű, bár alfajonként ez is változhat. Ezzel a tökéletes eszközzel nagyon jól lát a sötétben és találja meg zsákmányát. Főleg rágcsálókra vadászik.

Szeme, mint minden macskának, visszaveri a fényt, egy különleges anyag, a tapetum lucidum segítségével. Orra érzékenyebb, mint a többi kismacskáé, mivel a hegyvidékeken az erős szélben nagyon nehéz megérezni a zsákmányállatot. Füle minden zajt kiszűr, de mivel élőhelyén óriási viharok is tombolhatnak, képes egy elzárószelep segítségével becsukni füleit. Bundája tehát tökéletesen elrejti, érzékszervei pedig

odavezetik a macskát zsákmányához és tipikus ragadozó fogazatával végez vele. A mocsári macska tehát egy tökéletes ragadozó, mely remekül alkalmazkodott a zord és kietlen körülményekhez.

      A mocsári macskák életmódját még nagyrészt homály fedi, ám a Kaukázusban élő, gyakran tanulmányozott macskák több választ is adtak a kérdésekre. Mint a legtöbb macska, nappal és éjszaka alszik, csak hajnalban indul el vadászni a kisebb rágcsálókra, madarakra és hüllőkre. Méretének és karcsúságának köszönhetően játszi könnyedséggel mászik fel a fákra, hogy elfogyassza a tojásokat és a fészken ülő anyamadarat. A talajszinten egerekre, pockokra és néha patkányokra vadászik, de nem veti meg a kisnyulat és a gyíkot sem. Gyakorta táplálkozik fiatal állatokkal, mint a nemrég kikelt madárfiókák, kismadarak, sőt menyét- és görénykölyköket is megtámad, ha alkalma nyílik rá. Néha bemerészkedik emberi településekre is, ahol kiscsibéket, tojásokat és baromfiakat ejt el, ám ez nagyon ritka esetnek számít, ugyanis ez a macskafaj kerüli az embert és az általa keltett hangzavart. Inkább erdőkben és folyópartokon szerez magának zsákmányt, csak az ínséges években merészkedik az emberi települések közelébe. Ekkor elhullott állatok tetemeivel is táplálkozik, bár ezt nagyon ritkán teszi, mivel, mint minden macska, a friss húst kedveli.

A Halászmacska

A halászmacska előfordul Indiában, Nepálban, Srí Lankában, Bangladesben, Indokínában, valamint Szumátra és Jáva szigetén, Pakisztánból már kihalt.

   A halászmacskának szürkés szőrzete van. Az ujjai közt kezdetleges úszóhártyák találhatók. A hossza 110 cm, farkhossza 90 cm, tömege 10-16 kg.

swcattery

Sunset Woods Cattery

bottom of page