​    Egyszer régen, elhatároztuk, hogy veszünk egy cicát. Egy Maine Coont. El is kezdtük böngészni a világhálót, könyvjelzőztünk, feliratkoztunk, kérdeztünk, és rengeteget telefonálgattunk. Közben mindenféle vegyeseket gondoltunk "azokról a tenyésztőkről", akik 80-100 ezer forintot akartak elkérni egy-egy macskáért.​

      Hát mi ennél rafináltabbak vagyunk gondoltuk, és nekiláttunk nézegetni az olcsóbb cicás hirdetéseket. Találtunk is egyet, persze törzskönyv nélkül, mert úgy -ugye- olcsóbb Hernádon, illetve Hernád mellett, vagy egy Hernád melletti falu melletti település mellett. Ezen a helymeghatározáson átsiklottunk, mert miért, és mire is kellett volna gyanakodnunk, hisz mi csak egy cicát akartunk venni. A tenyésztő  - mindazzal együtt, hogy a szomszédja feleségének a kölcsönkapott telefonján tartottuk a kapcsolatot- olybá előzékeny volt, hogy  az előbbi helymeghatározáshoz képest is még egy-két faluval közelebb találkoztunk, és oda is elénk jött kocsival. Illetve hozta a macskát kocsival.( ami autó egyébként a barátjáé volt, és a barát is csak kölcsön kapta pár napra) Korábban megbeszéltük, hogy a cicahordóról fog felismerni minket. Az sem keltett bennünk gyanút, hogy mi a búbánatért kell nekünk a vasútállomástól vagy két kilómétert gyalogolni egy szögegyenes úton, ahol a két kilóméter után a tenyésztő egy buszmegálló takarásából ólálkodott elő az autóval. Mindegy is, gazdát cserélt a cica, egy kicsit csipás volt, egy kicsit taknyos, kicsit tüsszögött, meg kiálltak a csontjai, de legalább a miénk volt! Az első Maine Coonunk! Hát, nagyjából innen kezdve röhögött rajtunk mindenki aki kicsit jobban ért a macskákhoz.. beleértve jó állatorvosunkat is, akivel a legdrágább szurikat, és vitaminokat adattuk be a mi Maine Coonunknak. A tenyésztőt már másnap nem tudtam elérni, illetve egyszer egy jóasszony felvette a telefont, és leírhatatlan stílusban, (lásd: győzike show) közölte, hogy értsem már meg, hogy semmi de semmi féle macskát nem vettem tőlük, és ha nem hagyom abba a telefonálgatást, még rosszul is járhatok. ...Én. Hát itt elindult egy kis sms, meg email bombázás, mondanom se kell, határozottan egyoldalúan. A cica egyébként gyönyörű, szerintünk valami  hosszúszőrű perzsa meg 'valami' keveréke lehet, de sajnos meg kellett válnunk tőle, mert pont az eset kapcsán kezdtünk el maine coont tenyészteni, és kordában kellett tartani a létszámot. Én nem kívánom senkinek azt a lassú, és folyamatos csalódást, és tehetetlen dühöt amit átéltünk. A legszomorúbb, amikor ráébredsz, hogy neked kell szívtelennek lenned, és lepasszolnod az állatot, mert neked ilyen macska nem kell. Volt is, bármikor lehetne is, de most maine coont szerettél volna. Mindeközben tudod jól, hogy az a szerencsétlen állat nem tehet róla hogy helyzetben vagy miatta. Sitka egyébként már egy szerető családnál van, és állítólag ő az utca oroszlánja.  Nem tudom le kell-e írnom a konzekvenciát. Ma máshogy értelmezem "azokat a tenyésztőket akik 80-100..stb.." egyszerűen azért, mert ennek a macskának ennyi az ára, és pont. Meg lehet venni olcsóbban, sőt tudok Ferrarit is 40 ezerért. Olyat amilyet. Ha most nem tudsz anyit ráfordítani amennyi kellene, inkább vedd meg jövőre, és légy rá büszke, légy boldog a Maine Coonoddal!

​